Egyes szülők mindennapjait az keseríti meg, hogy gyermekük tápláló főétel helyett rendszerint üres kalóriájú nyalánkságokkal tömi meg a hasát, míg mások csemetéi még arra sem hajlandóak, hogy az eléjük tett ételhez nyúljanak, vagy egyáltalán asztalhoz üljenek.

Ez a felnőttek számára rendkívül idegesítő és aggasztó probléma szinte minden családban felmerül. De vajon létezik-e optimális megoldás? Erőltetnünk kellene, amit nem lehet? Vagy netán szolgamód addig próbálkozunk, míg egy ételt gyermekünk végre kegyeskedik megenni? Természetesen nem. Először is teljesen normális és általános jelenség ez 2-3 éves korban. A háttérben rendszerint az új képességek szárnypróbálgatása és a függetlenség határainak a kitolása áll. A feladat nem egyszerű, de néhány trükkel evésre lehet bírni gyermekünket. Íme, néhány tanács, melyek segítségével evésre bírhatjuk gyermekünket:

Legyen rendszer a táplálkozásban!
Egy nap során legyen 3 fő és több előre tervezett kisebb étkezés, lehetőleg azonos időben, így csemeténk tudni fogja, mire számíthat. Fontos: Vacsora után egy óra teljen el, legalább ennyi legyen hátra az ágyba bújásig.

Törekedjünk a változatosságra!
Különféle ételekkel tesztelhetjük, hogy gyermekünknek mely étel ízlik leginkább. Érdemes többfélét az asztalra helyezni, amit már megehet. Ha esetleg nem az elé tett étel lenne az érdekes számára, és lehet, hogy a kicsi csak bele-bele kóstol az odacsempészett ételekbe, de ha már egyet megkedvel közülük, már megérte a fáradozás.

Csempésszünk vidámságot az evésbe!
Rajzolhatunk mártással nevető arcot a húsra, vagy rendezzük mókás formába a zöldségeket, ötletes, játékos tálalással túljárhatunk a gyermek eszén

Együtt a család
Fontos, hogy lehetőleg mindkét szülő az asztalhoz üljön a főétkezésekkor, még akkor is, ha már túl vannak az étkezésen.

Rend a lelke mindennek!
Minél hamarabb meg kell tanítani gyermekünknek, hogy az asztalnál bizony szabályok vannak. Pl. meg kell szoknia, hogy tele szájjal nem beszélünk, nem szabad más tányérjába nyúlkálni. Nem fog mindent azonnal megtanulni, de türelemmel előbb vagy utóbb beléivódnak a helyes viselkedés alapszabályai. Még elő fog bújni belőle a kis gézengúz, megpróbál még lázadozni, ellentmondani, de plusz 2-3 ötlettel, humorérzékkel legyünk felfegyverkezve, ha nem az elvárt forgatókönyv szerint zajlana az étkezés.

Ha nem hajlandó asztalhoz ülni
Hagyni kell, hogy kedve szerint tegyen, de ki kell kötni előre, hogy evés helyett nincs tévénézés. Közben legyen az ő tányérján is étel. A kicsi bizonyára a közelben marad, és hallja, mi történik. A beszélgetés, nevetgélés, az olyan témák, amely a duzzogó apróságot érdekelhetik, odacsalogatják az asztalhoz. Rá fog ugyanis jönni, izgalmas dolgokból marad ki. Ha mégsem jelenik meg a konyhában az étkezés végéig, szó nélkül ki kell üríteni a tányérját.

Ha hozzá sem nyúl az ételhez
Nem szabad kényszeríteni. Ha később a gyermek gyötrő éhségre panaszkodna, eszébe kell juttatni, volt alkalma enni, de elmulasztotta, meg kell várnia a következő étkezést. Addig is érdemes bevonni őt a konyhai munkálatokba, pl. hideg összetevők összekeverését, asztalra készítését, szalvéták hajtogatását. Nagyobb érdeklődéssel áll majd neki annak az ételnek, melynek előkészületeiben ő is részt vett.

Ha hisztérikus jelenetet rendez
Meg kell kérni, menjen el az asztaltól, mert mindenkinek kellemetlen hangulatúvá teszi az étkezést, elrontja a család hangulatát. Érdemes elmondani neki, ha lehiggadt, visszatérhet az asztalhoz, ha nem, akkor meg kell várnia a következő étkezést.

Étvágycsökkentő ballépések
Ha a gyermek egyáltalán nem eszik az ételből, nem szabad faggatni, mit kívánna. Bár gyakori jelenség, nem érdemes ugrani, elkészíteni neki, mert nagy valószínűséggel az így elkészített fogás sem fog kelleni.

Ha egyszer már kategorikusan visszautasított egy ételt, nem jó taktika legközelebb is feltálalni. Pl. ha a gyermek nem szereti a répát, érdemes a soron következő alkalommal más zöldséggel, körettel helyettesíteni.

Ősi gyerektrükk: ígéretet tesznek a főétel elfogyasztására, ha előbb elfogyaszthatják a desszertet. A fogadkozások ellenére szinte mindig a szülők húzzák a rövidebbet. Fontos tudni: a gyerekek ilyen kicsi korban nem érzik magukat „bűnösnek”, ha nem tartják be a szavukat, tehát jobb, ha mi vagyunk az okosabbak!

Forrás: Baba Mama Tudakozó

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.