http://www.kreativcafe.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=34&Itemid=177

http://www.paperfellow.com/wordpress/?cat=10

A listát hozzászólásaitokkal, ajánlásaitokkal bővíthetitek!

”Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál.
Csárdást jár a habverő,
Bokázik a máktörő..”

Január 6-ával, Vízkereszt napjával véget ért a karácsonyi ünnepkör és kezdetét veszi a farsang időszaka. A januári időjóslások szerint a téli hideg idő a Piroska, a Vince és a Pál napján történtekről. függ. Vagyis ”ha Piroska napján /január 18./ fagy, negyven napig el nem hagy”- azaz még hideg lesz. Vince napján /január 22./, ”ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”- vagyis ha elolvad a meglévő hó, jég, sok csapadék és bő termés ígérkezik. Pál napja, a  ”pálfordulta” nap, ”hogyha az idő e napon tiszta, bőven terem majd a puszta”- ha szép az idő, hosszú lesz a tél, de jó termés várható, ám ha esik ezen a napon hó, akkor hamar vége lesz a télnek. A téli ünnepségek legvidámabb része, a farsangolás!

A farsang ősi örömünnep, gyökerei régre nyúlnak vissza. A hosszú tél sötét napjait, a hideget, az ártó szellemeket már a középkorban boszorkánybábu égetésével, rémisztő jelmezes karneváli felvonulással igyekeztek elűzni.

A különböző népek, köztük mi, azóta is örömmel búcsúztatjuk a telet ily módon. Régi népszokásokat elevenítenek fel /mohácsi busójárás/, felvonulásokat szerveznek, a maskarába öltözött, ostorral, kolompokkal, kereplőkkel ijesztgető maszkos résztvevők. Bálok, álarcos vigasságok, vidám összejövetelek jelzik a tél búcsúztatását.

 Ebben a farsangi ünneplésben nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is részt vesznek, együtt ünneplik az óvodákban, iskolákban. Jelmezekbe öltöznek, aznap  mindenki az lehet, ami szeretne és vidám tánc, evés-ivás jelzi jókedvüket. Jellegzetes farsangi sütemény a fánk, amely ugyanúgy terítékre kerül, mint karácsonykor a bejgli.

A farsangról bővebben…

A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka.

 Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az elnevezés is az olasz “carneval” helyett), míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is.
Maga a szó német eredetű, “faseln” jelentése fecsegni.
Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a ‘carneval’ szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés.

Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következőképp ír: ” Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsőitenek megvetvén a Krisztust.”
Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel,a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban.
Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.
Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda – Konc király párviadaláról. Az egyik szereplő a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az ő viszálykodásukról szól a játék.
A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás. A délszláv erdetű sokácok faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki. Mivel az álarcok a szereplőknek inkognitót biztosítottak, viszonylag gyakran került sor verekedésre, nők molesztálására, ami ellen a felháborodott közvélemény a hatóságok segítségét követelte. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada ‘átöltözés, átváltozás’ néven említik.

Bálok, táncmulatságok
A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban, illetve a nagypolgárság és az arisztokrácia a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók az asszonyok, sőt a gyermekek báljai is. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen.

A farsang más népeknél
Velencében már István napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang. Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak illetve karneválnak.
A farsang hazája Itália, a római birodalom Saturnália ünnepei. Ma a leghíresebb a Velencei karnevál, misztikus maszkjaival idegenforgalmi látványosság.

Alakok a világhírű velencei karneválról

Belgiumban a Gille-ek vonulnak fel

Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban, s ezzel fejezik be a farsang ünnepét.

Németországbana maskarás bálok közül kiemelkedik a farsangi időszak utolsó keddjén rendezett ún. Narrenfest, azaz bolondok keddje. Szintén német nyelvterületen dívó szokás a Weibermühle (csodamalom). A történet szerint a fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, a molnár kellő jutalom ellenében fiatal lánnyá “őrli vissza” az öregasszonyt.

Manapság a leghíresebb a riói karnevál, mely hatalmas díszes felvonulás feldíszített kocsikkal, melyeken a szambaiskolák képviselői ropják a táncot.

Forrás: Mentha

Mondókák:

Elmúlik a rövid farsang,
búsulnak a lányok
ettől a sok búsulástól
ráncos az orcájuk! 

Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik.

Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat
látni akarja!
Aki itt van, haza ne
menjen,
aki nincs itt,
az is megjelenjen!

                        /népköltés/

Szita, szita, péntek,
vége van a télnek,
kikeletet köszönteni
jönnek a népek

          -        

Jer, jer kikelet,
seprűzd ki a hideget,
ereszd be a meleget,
dideregtünk eleget!

          -

Itthon van- e a gazda,
van- e jó farsangja?
Menjen fel a padra,
hozzzon le szalonnát,
szúrja a nyársamra!

 Rigmusok:

Árpa cipó, zablepény
attól hízik a legény!

            -

Bújj el hideg, süss ki Nap,
kert alatt a bárányok
megfagynak!

           -

Ha igazán nem járod,
száradjon el a lábod!

            -

Sárga rózsa, vadvirág,
táncolj gyorsan mezítláb!

Versek:

Jancsi bohóc:
Jöttem kívánni szép jó estét,
Hogy farsang van, ne felejtsék!
Csupa móka, kacagás,
Erről szól ez, nem vitás!
Én egy vidám bohóc vagyok,
Csak jókedvet osztogatok.
Dallamot ver kezem, lábam,
Ahogy itt a táncot járom.
Jöjjön velem, aki mer,
Biztosítva a siker.
Nem számít, hogy ifjú, agg,
Ma az egész ház mulat.
Hejehuja, vigalom,
Én tán abba sem hagyom…

Lévay Erzsébet: Farsangi fánk

Fánkom, fánkom,
szalagos fánkom,
de jólesik
tégedet látnom!
Hát még, hogyha
illatod érzem,
bolondulok
érted egészen!
Szép vagy, jó vagy,
ó, de szeretlek-
éppen ezért
menten megeszlek!

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kislányok,
daloljatok kisfiúk.
Itt a farsang, haja- huj,
ne lássunk most szomorút.
Mert a farsang februárban
nagy örömöt ünnepel:
múlik a tél, haja- huj,
s a tavasznak jönni kell.

Osvát Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír
sül a fánk.
Fényessárga
serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad
az orrunkat
csiklandozó
jó falat.
 Már a tálon
a sok fánk.
Fehér cukor-
felhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet és
integet.
Itt a farsang,
vidám farsang,
gyerekek!

Farsang az oviban

Ma van az óvodában
a farsangi bál napja.
Édesanyám jelmezemet

két kezével varrta.
Mókázunk és táncolunk
az összes bút feledve,
bárcsak az év minden napja
ily vidáman telne!

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője

Jancsi bohóc
a nevem.
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén.
Szeretném, ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz.
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik a
nevetés.
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess!
Azt nézd, innen
elmehess!

Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
járják a bolondját:
dínom- dánom, vigalom,
nincs  a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok,
rázzátok a kolompot,
takarodjon el a tél,
örvendezzen aki él!

Galambos Bernadett: Farsangi fánk

Szalagos a csoda fánk,
nekünk süti nagymamánk.
Alig győzi, alig bírja,
minden lurkó elkapkodja.
Csuda jó az illata,
kerek szalag takarja,
lekvárt rakjunk a közepébe,
hadd kerüljön a bendőnkbe!

Mészely József: Farsangi zeneszó

Hat hétig tart a bál,
Farsangi karnevál.
A prímás lánglelkű,
Izzik a hegedű.

Hat hétig dob pereg,
Furulya csicsereg,
Harsog a trombita,
Skáláz a zongora.

Csörög a kasztanyét,
Súg-búg a klarinét,
Lágyan zeng a hárfa,
Simogat a hangja.
Csöngedez a csengő,
Brummog a nagybőgő,
Igéz a citera,
Bűvöl a fuvola.

Pönög a cimbalom,
Hajráz a vigalom,
Nem csitul egyik sem,
Rezeg a bálterem.

Üzenik: dib, dara,
Suhanj el, tél fagya,
Dib, dara, dib, dere,
Csörgedezz, tél jege!

Farsangoló

Elegünk van már a télből,
Hóból, fagyból, hideg szélből,
Jöttünk vígan maskarában,
Tél bosszantó maszkabálba.

Szóljon zene síppal,dobbal,
Fusson a tél vándorbottal!
Jöjjön tavasz hívó szóra,
Házunk előtt nyíljon rózsa!
Aki itt van, mind erre vár,
Kezdődjék már a karnevál!

Lassan farsang közeleg,
fény kergeti a telet.
Erdő mélyén, völgy határon,
jót táncolunk majd a bálon.
 

A papáknak, a mamáknak,
Testvéreknek, nagymamáknak
Táncra álljon a két lába
Ne fájjon a reumája.
Fiúk-lányok: rop-rop-rop,
Kezdjük el már a táncot
Jó mulatást kívánok!

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Csinn-Bumm trallala!
Zeng a bohóc víg dala.
Csengettyű a sapkabojtja,
Fodros, bodros inge ujja,
Orra hegyén piros labda,
Festett szája aranyalma.

Ennek általam kipróbált és gyakran elkészített változatát a következő linken megtalálhatjátok.

http://www.desszert.eu/szalagos_fank

Jó farsangolást és fánksütést kívánok!

Szerelmes jóslatok

A leghíresebb Luca napi szerelmes jóslat a gombócokhoz kötődik. Ezen a napon a lányok a gombócokba papírdarabokat rejtettek, amelyen fiúnevek szerepeltek, majd a gombócokat a forró vízbe dobták. Amelyik gombóc legelőször jött fel a víz felszínére, az rejtette a lány jövendő vőlegényének nevét.

Másképpen is meg lehetett a cédulákra írt nevekkel jósolni a lányok kövendőbelijét. Luca napján 12 cédulát készítettek, 12 névvel. Minden nap egyet elégettek, az utolsó, amelyik karácsonyra maradt jelezte a vőlegény keresztnevét.

A házasságkötés idejére is volt jóslat. A lányok együtt járták a falut, és a disznóólak tetejét megzörgették. Ahányat a disznó a zajra válaszul röfögött, annyi évig kell még várni a mennyegzőre. Ha a disznó csendben maradt, az a közelgő esküvő jele volt.

Termékenységi és időjárási jóslatok

Luca napján kell az idei búzából egy maréknyit egy cserépbe vetni. Karácsonyig langyos, meleg helyen kell tartani és rendszeresen öntözni. A karácsony napjáig kikelt búzaszemek számából a következő évi termésre lehet következtetéseket levonni. Ha minden szem szépen kikelt, akkor bőséges termésre lehet számítani.

Mivel Luxa napjától még 12 nap van hátra karácsonyig, ezeknek a napoknak az időjárását is megfigyelték, és ebből is próbáltak jósolni a következő év időjárására.

Halál jóslatok

Luca napján pogácsát sütöttek. Mindenki egy tollat rakott egy pogácsára, és akinek a tolla megperzselődött, az közelgő halálra számíthatott.

Forrás: hoxa.hu

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon.

Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.
A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

A legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.
Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba.

Forrás: sulinet.hu

  Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az ún. Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.

A lucázás a köszöntő szokások közé tartozik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve előadott verses mondókájuk a kimondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. “Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg aszalt szilvával köszönte meg. Az alábbi versrészlethez hasonlított a mondókájuk, amelyben számbavették a háztartás és a gazdaság dolgait.

Luca, luca, kitykoty,

Sok csibe, lúd keljen,

Aludttejes köcsög

Száradjon a kerten,

Vetés, virág megeredjen,

Luca, luca, kitykoty.

Luca, luca, kitykoty,

Vizük borrá váljon,

Hosszú kolbász,

Hurka

Lógjon a padláson,

Házuk népe bajt ne lásson,

Luca, luca, kitykoty.

(Bárdosi Németh János: Lucázás)

Ha nagy rendetlenség, sok szemét van a szobában, azt szokták mondani: Olyan a ház, mintha lucáztak volna. A szólást magyarázza, hogy a lucázók fát vagy szalmát hoztak magukkal, amit szétterítettek és ráültek.

A fiatalok ezen az ünnepen sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a lucázást, amelynek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok toját tojjanak.

Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

A legnevezetesebb népi szokás az ún. Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat. Így szól erről Hárs Ernő verse:

Kilenc fából

Kilenc jámbor,

Bűvös szóból

Luca-széket

Faragok.

Rút boszorkány,

Tüzes orkán,

Kénkő-eső

Ellen legyen

Menedék.

(Luca széke)

Forrás:hetenyigeza.blogter.hu

Ahogy ígértem leírom a Túrós Línzerünk receptjét, melyet Karácsonkor én is úgy kaptam, és nagyon szeretjük!

Hozzávalók:

-          25 dkg túró
-          20 dkg margarin
-          30 dkg liszt
-          20 dkg porcukor
-          1 tojás
-          1 csomag vaníliás cukor
-          1 csomag sütőpor

 1, A hozzávalókat kézzel összegyúrjuk úgy, hogy a tészta szinte sima legyen. Legjobb, ha házi túrót használunk, ennek nagyobb a zsírtartalma, ezért könnyen beledolgozható a linzertésztába és az íze is kellemesebb, mint a „morzsás”, sovány túróé.
2, A tésztát összedolgozás után fél órára a hűtőben pihentetjük, hogy nyújthatóvá váljék.
3, Enyhén lisztezett nyújtódeszkán 1 cm vastagságúra nyújtjuk. Tetszés szerinti formákat szaggassunk belőle.
(Advent környékén elővehetjük a csillag és karácsonyfa alakú formákat, Tavasz és húsvét környékén pedig a virág, nyuszi, csibe és kacsaformákat.)
Mivel a tészta vajas, elég, ha hideg sütőlemezre helyezzük a linzereket, az igényesebbek sütőpapírral is kibélelhetik a tepsit, így a linzer alja szép, világosbarna lesz.
Alacsony fokozaton kb.10 percig süssük (- papír szerint, azonban nekem tovább kellett sütnöm kb. 10 perccel), szárítsuk a tésztát, kivételekor még puha, akkor éri el igazi állagát, ha hűlni hagyjuk.
Ínyencek és ráérősek olvasztott csokoládét is csorgathatnak rá. Én is így tettem múltkor, felolvasztottam a még jó Mikulásokat egy kis vajjal és ét csokival, és belemártogattam, isteni finom lett, de akár színes cukrokkal vagy csokoládé darabbal is díszíthetjük őket még sütés előtt.

Fémdobozokban tárolva másfél hétig is eláll, ha addig fel nem faljuk!

Jó sütést mindenkinek!

(Én egyébként a múltkor kifelejtettem belőle a tojást és úgy is nagyon fincsi volt.)

 Málics-Talabér Veronika

A latin eredetű szó – adventus - megérkezést, eljövetelt jelent. A Jézus születésére való várakozás a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az András napjához legközelebb eső vasárnap és a december 25-e közötti négy hetes “szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. 

  Valamikor éjféli harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt gyakoroltak. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak, amelyeket “angyali misének”, “aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Az adventi koszorú hagyománya ősi időket idéz, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival.

Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével díszítették.
  

Forrás: sulinet.hu

Az adventi koszorú négy gyertyája egy-egy fogalomkört testesít meg a katolikus szimbolika szerint. A hagyomány szerint a négyből három gyertya lila, ez a szín a bűnbánatot és a lelki előkészületet jelenti katolikus értelmezésben. Az ezoterikus tanok szerint az ibolyaszín a spiritualitás, az ezoterikus képességek színe. A negyedik gyertya rózsaszín, ha hagyományos koszorút készítünk. Ez az örömöt és a szeretetet, a boldogságot jelképezi.

Az első gyertya Advent első vasárnapjának fogalomköre a hithez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon a gyertyagyújtás közben érdemes végiggondolni hitünket, azt, hogy miben, mikben hiszünk, s hogy hiszünk-e egyáltalán, vagy pusztán kiüresedett rítusként gyújtjuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Hiszünk-e abban, hogy van egy spirituális, felsőbb erő? Hitünk szerint mit ünneplünk karácsonykor? A kis Jézust? A szeretetet? A fenyőfákat? Az ajándékozást? A vásárlást? A családot?

A második gyertya A bronzvasárnap üzenete: a remény. Miben reménykedünk? S mit teszünk meg reményeink, vágyaink valósággá váltásáért? Érdemes gyertyagyújtás után végiggondolni álmainkat, vágyainkat és céljainkat. Ezen a napon nagyobb spirituális energiát adhatunk a megvalósulásuknak, persze csak akkor, ha tiszta szívből kívánjuk a valóra válásukat! Kérdés, hogy reményeid megvalósulnak-e? Vagy pont ellenkezőleg, reménytelenségben éled az életedet?A második gyertya meggyújtásával talán változtathatsz ezen is!

Koszorútörténelem Az adventi koszorú készítésének szokása mindössze a XIX. század végén terjedt el. Egy német evangélikus lelkész, Johan H. Wichern készítette az elsőt, amelyen 23 gyertyát helyezett el. December elsejétől karácsonyig mindennap meggyújtott egy gyertyát, s később ebből a koszorúból egyszerűsödött a ma megszokott négygyertyás változat.

 A harmadik gyertya Ezüstvasárnapon teológiai szempontból az öröm kerül a középpontba. Ekkor gyújtjuk meg a rózsaszín gyertyát, amely egy kis szünetet jelent a lila bűnbánatban. Ezen a vasárnapon már előre lehet örülni karácsony eljövetelének. A gyertyagyújtás után pedig ne csak azon gondolkodjunk el, mi okoz nekünk örömet, és minek örülnénk karácsonykor. De ahogy a katolikusok ilyenkor Szűz Máriára irányítják a figyelmüket, ugyanúgy mi is gondolkodjunk az isteni erő női oldalán, az anyaságon, a teremtésen és a nőiességen!

A negyedik gyertya Aranyvasárnap jelmondata a szeretet. S nem csak azért, mert ezen a vasárnapon lehet szaladgálni a szeretteinknek ajándékot keresni a karácsonyi vásárokban! Természetesen ilyenkor már mind a négy gyertyát meggyújtjuk, s elgondolkodhatunk azon, hogyan van jelen az életünkben a szeretet, mint az elmúlt három vasárnap fogalmait egyesítő erő. Tudják-e a szeretteink, hogy mit érzünk irántuk? Képesek vagyunk szeretetet adni és elfogadni is?

Az internetes keresőbe elég annyit beírnotok, hogy “adventi koszorú képek” és máris szebbnél szebb kosszorúkat láthattok magatok előtt.

Forrás: Nők Lajpja Café